Ma kicsit elaludtam (a 9.45-ös harangjáték keltett, egyre cikibb), a többiek már vártak, szóval összeszedtem magam, és elmentünk a városházára a tartózkodási engedélyeinket megvalósítani. Lenyűgöző a belga bürokrácia, igaziból fogalmunk sincs, minek mindenre ennyi szabály. Ugyan úgy, mint a kresz; biciklis nem közlekedhet járdán, csak bicikliúton és úttesten, stb. Magyarország miért működik sokkal jobban kevesebb, vagy be nem tartott szabályokkal?

            A városházázás után vettünk magunknak belga telefont, aki akar fel tud hívni rajta, a száma: 0032 484 673352. Meg vettünk még valamit, de arra nem emlékszem (az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt 6-án este írom). Hazajöttünk, ettünk, és megteszteltük a csodás vadi-friss telefonjaink. A többiek elmentek valami soprtdélutánra, amiben én nem éreztem magam érdekeltnek, ezért lightolgattam itthon. Később Csabival utánuk mentünk, közben felfedeztük a kampuszhoz tartozó hatalmas park némely részét, és beültünk sörözni a többiekhez, akik addig röplabdáztak (Guszti megsérült, és beleszeretett egy szlovák lányba). Én még szerettem volna gyúrni, de nem ment, mert mindenki fáradt volt, így inkább hazajöttünk. Főztünk ebédet (este 8-kor), és miután kiöltöztünk, elmentünk a Pangeába az International partira, ami ugyan olyan ivást jelent, mint eddig, csak itt szedtek „belépőt” haiti javára, ill. a sörivással is őket támogattuk. Volt zene, tánc és minden jóféle mulatság, meg móka-kacagás, ill. megint annyi nemzetiséggel ismerkedtem meg, hogy nem lehet őket számba venni. Ezt kb. éjjel egyig bírtam, és amikor betette a DJ a Gangsters Paradise c. méltán elfeledett számot, akkor úgy éreztem, számomra itt vége a bulinak, és hazabindzsiztem.