Nem aludtam ki magam, és az álmaim is hagytak némi kívánnivalót maguk után, de ébredés után tusoltam, és az kicsit lelket öntött belém. A töpörtyű reggelire még egy kicsit. Aztán elindultunk a kolis cimborákkal ügyeket intézni, innentől kezdődött a keresztút. Sokat álltunk sorba, majd amíg ők álltak a sorba elmentem az erasmus koordinátoromhoz, mert nincs meg egy papírom. Elküldött az utca túlvégée, hogy holnap ott be tudom szerezni, ma már nem. Visszamentem, a többiekre bezárták az ajtót az irodában, de egy újfent megismert ITK-ssal belógtunk a kijáraton. Az ő tanácsára hiányzó papírral végigvártuk a sort (ez 2,5 óra volt), majd a lány kedvesen elküldött, hogy a hiányzó papír nélkül nem tehet semmit. Kicsit mérges voltam a fiúra, aki (talán emiatt) gyorsan el is ment.
Hazajőve nem volt sok időm enni, mert mentünk is a kolisokkal a valahova flamand órára. Nem nyűgözött le, bár két kétségkívül lelkes flamand lány próbálta megtanítani nekünk, hogy kérjünk nagy hosszú fehér kenyeret a boltban. Utána átmentünk a Pangeaeába, ami afféle közösségi hely, ahova bárki bemehet, beszélgethet, vehet sört, meg ilyenek. Az első sört mi most ingyen kaptuk, ill. vehettünk spagettit, ami annyira nem volt finom. Viszont ez volt az ismerkedés első durvább dózisa, próbáltunk mi magyarok minél kevesebbet együtt lógni, és külföldiekkel cimbizni. Ez olyan jól ment, hogy már nem tudom összeszámolni, hány nemzetiséggel ismerkedtem meg. Viszont újdonság az is, hogy az agyam idegennyelv-kapacitása még nem túl nagy, mert pár óra angolozás után egyszer csak megadja magát, és már nem értem, amit mondanak, csak mosolygok, és bólogatok. De ez megy, otthon is gyakran csinálom ezt. Végül azonban eljöttem, mert fáradtság van.
Ma viszont jó volt az idő, nem esett, és közepesen meleg is volt!
