Mászkál néha itt egy cica, azt megpróbáltam lefotózni:
Sajnálom, hogy nem írtam az elmúlt pár napban, de amellett, hogy vannak érdekes pillanatok, annyira azért nem tejjel-mézzel folyó itt az élet, hogy minden napra jutna valami izgalom. Bár mi mindent megteszünk, hogy így legyen! Szóval megpróbálok minden napról valami érdekességet akasztani, hogy mi is volt a meghatározó.
Szerdán Jüditékkel motivációs pszichológiára mentünk. Jó óra volt, kicsit nehezen érthető a professzor, ill. kövi hétre betette egy olyan időpontra az előadást, ami nekem nem jó, de ez őt nem zavarja, olvassam el, megkeresem, és meggbeszéljük, hogy mit értettem meg. Vagy valami ilyesmi terve van, de nem vagyok benne biztos.
Csütörtökön bementem a contextual theologyra, de nem volt ott senki, csak egy kameruni sráccal találkoztam, aki legalább annyira nem értette, mi van, mint én. Abban maradtunk, hogy hazajövünk, mert annyira nem volt ott senki. Később kiderült, hogy Szent Tamás nap alkalmából Aquinasra emlékeztek, és valami konferencia volt, de erről én nem tudtam.
Pénteken alapból nem volt órám, ezért átjött Solték magyarja, és levágta flexxel az U-lakatot Judit gépéről. Délután Ritával edzettünk, este meg elmentem egy regie-hiphop-furcsa koncertre, ahol drága volt a sör. Viszont ideteszem az együttes egy klippjét, akkora király zene volt. Csak az este sikerült meglehetősen drágára úgy összességében...
Szombaton Gusztival rakottkrumplit főztünk/sütöttünk. Nekünk ízlett, bár kicsit borsos lett, mivel Guszti kezéből véletlen ráborult a fél bors-szóró a mártás-izére. De megettük! Este meg többen kicsit kimozdultunk, és Villa Ernestóztunk, ami jó volt, csak éjfélkor hazajöttem.
Vasárnap pihentem, meg voltam megint a félórás flamand misén. De most legalább sütött a nap, és látni lehetett, miért építettek a Gótikában ilyen kurvanagy ablakokat! Olyan volt ez a játéka a fénynek kb, ahogy az egykori orgonaépítő mondta nekem egy majd 5 méteres sípról: "ez a basszus - bebassza a templomot!" - szóval szép volt!
Hétfőn megint elmaradt a buddhizmus, viszont olyan rossz reggelem volt, mint még egyszer sem, a fattyú barom hétpróbás ostoba mocsok gané postás nem várta meg, hogy leérjek a másodikról, és Anyum süteményét a szemem láttára vitte el előlem, mehetek érte holnap a postára. Amúgy jó nap volt, Esztivel főztünk paprikáskrumplit, bár amikor én két órát skájpoltam Lacival, akkor nem sokat segítettem, de finom lett! Este meg adtunk páran vért, mert az király dolog, morálisan legalábbis, mert maga a véradás kutya-unalmas. Már majdnem elaludtam volna, vagyis kezdtem jól érezni magam, amikor felkeltettek, hogy készen vagyunk. Már vért adni sem lehet úgy (és annyit), ahogy tetszik... És itt a véradásért olyan nagy csomagot kaptunk, hogy elszégyelltük magunkat. Kicsit túlzásbavitték az ajándékozást az itteni orvosok...
