Hazajőve beültem még az imára, ez jó volt, ezután kezdődött csak a kálvária. Mosni akartam, ezt kicsit nehéz volt beprogramozni, de azt hittük sikerült. 72 percet kellett várni, amikor lementem, hogy már biztos kész van, akkor derült ki, hogy nem, mert valami elromlott egy korábbi használó miatt, kiömlött egy csomó víz, és Józsi utasítására elkezdhettem a ruháimmal egy teljesen új programot. Ez még 60 perc mosást jelent, utána nem tudom mennyi szárítás fog következni, nem vagyok vidám. Várok, hogy lejárjon az idő. Közben az is kiderült, hogy a nettel nagyon rosszul állunk, kevés van február 18-ig pár gigával kell kihúzza az egész ház, mert itt ilyen korlátozott ez is. Ebben az országban minden ennyire ostoba ótvar fölösleges szabályok szerint működik, az internettől kezdve a „bevándorlásügyön” át addig, hogy milyen fattyú KRESz-szabályok vannak. Ez az intézményi oldala, az emberekben meg amiatt csalódok folyamatosan, hogy minden bicikli le van lakva, el van használva, rossz állapotú rozsdás szar az összes. Nem becsülnek meg itt semmit, és a legrosszabb, hogy egy helyen sem adnak fél-literes sört (csak az ír pubban 4 euróért…)…