tomika a nagyvilágban

 Ma sikerült korán kelnünk, csomagolni szendvicseket, és elérni a 8 órás találkozót az international office-nál. Találkoztunk az olasz lányokkal, felszálltunk a buszokra, ahol amint elindultunk, szinte mind elaludtunk. Másfél óra múlva Bruges-ben ébredtünk, ahol először egy idegenvezetéssel mentünk végig a városon. Megmutattak mindent, így pl. bejutottunk a szent vér bazilikába, és Csabával megnéztük magát a szent Vért is, ami a legenda szerint Krisztus megalvadt vére. A sightseeing után leválva öten (Alessandra, Anna, Guszti, Csaba) ebédeltünk egy gyorsétteremben (saját szendvicseket), pihentünk, és csatlakoztunk újfent egy nagyobb csoporthoz, akik elmentünk a Fine Art Gallerybe. Itt megint idegenvezettek bennünket, és sok primitív flamand festő műveit néztük meg. Én végig abban a reményben választottam ezt a múzeumot, hogy itt majd láthatok Bosch képeket (mert az internet tegnap ezt írta, hogy ti. itt vannak kiállítva), de nem voltak. Emiatt rettentő mérges voltam (főleg amikor este kiderült, hogy a másik múzeumban volt a keresett kép, ahova a másik csoport ment. Ekkor rengeteg sehova nem illő gondolat futott át az agyamon, amiket elsőre szavakba sem tudtam volna önteni. Nem láttam Bosch Utolsó ítéletét, mert rossz múzeumba mentem. Mint egy rossz álom.).

            A múzeum után megint szabadok voltunk, ezért Csabával megkerestünk olyan helyeket, mint a város keleti részén álló szélmalmok, vagy az In Bruges c. filmből ismert Raamstraat 17 (ami nem is úgy néz ki, mint a filmben – lásd a fotókon). Visszamentünk a buszhoz, útközben fölszedtük Gusztiékat, és hazafelé újra édesen aludtunk, mert sokat járkáltunk napközben. Leuvenben megkerestük a csirkést, aki étel helyett a számát adta meg, hazajöttünk, és sütöttünk magunknak vacsorát. Én odaadtam egy filmet Józsiéknak, skájpoltam haza, és Gusztival meg Esztivel (aki itthon unatkozott egész nap, ill. filmet nézett, ill. próbált lerázni egy francia-arab udvarlót) iszogattunk a pincében. Megpróbáltunk kimozdulni, de hamar erőt vett rajtunk a fáradtság, és végül nem ültünk be sehova, hanem hazajöttünk lefeküdni.