Ma majdnem felkeltem korán, de végül mégis csak 11 körül sikerült. Amilyen gyorsan tudtam, összeszedtem magam, pakoltam kis ennit, és elindultam „dél” felé. Ez annyit jelent, hogy ma végre kirándulni akartam, ezért lementem a Naamsestraat-on, valahol felszálltam egy buszra, és a Haverlee nevű Rózsadomb jellegű résznél leszálltam, és bevettem magam az erdőbe.

            Az erdő valójában úgy néz ki, hogy kockákból áll, és az utak olyan szabályosak benne, mint Manhettenben. Így nem annyira nagy élmény erdőt járni, de megpróbáltam kihozni a kb. 3-4 órás „túrából” a maximumot. Az első 15 perc után például utamba került egy autópálya, így okosan-ügyesen átrohangáltam a 2x3 sávokon, amikor épp nem jött autó. Odaát ugyan olyan szabály-erdő volt, az út mellett nagy fákkal, az úton túl pedig mindenhol erdőirtás, kidőlt halott fa-torzók minden felé. Ez lehangoló volt, ezért amikor megláttam balra egy tornyot, inkább letértem az útról. Átmásztam egy kerítésen, és valami kertben folytattam az utat, és így egyszerre egy ferences kolostorban találtam magam. Még nem derítettem ki, mi is ez pontosan, de valami művésztelep lehet; La Forasta néven a ferencesek szállást adnak a vallásos alkotóművészeknek, táboroknak, ilyesmi. Tettem bent egy kört, meg beavászkodtam a templomba is, majd elhagytam a létesítményt. Továbbnemtem délnek, de akkor sem volt szerencsém, mert belebotlottam egy faluba. Ezen keresztülmentem, és az első lehetőségnél visszamentem az erdőben. Eddig is kellemes volt a séta, itt ért azonban a legjobb meglepetés; egy biciklis gurult velem szembe, akinek Stevens biciklije volt. Sajnos nem állítottam meg, pedig jó lett volna lefotózni – még 20 percig ezen rágódtam.

            Kis gyaloglás után megint letértem az útról, mert unalmas csak egyenesen menni, vergődtem inkább az erdőirtás maradványai között. Egy arra alkalmas helyen „letáboroztam”, ami annyit tett, hogy raktam egy tüzet, és megmelegítettem kicsit magam, meg az ételt, ait hoztam. A tűz nagyon ügyes lett, majdnem büszke is vagyok rá, de azért van még mit csiszolni (1. többszintes alap kell a tűzhöz. 2. pót-fát mindig fel kell halmozni, mert nem jó a kialvó-félben levő tűz mellől száraz fa után rohangálni.) Miután belaktam, eloltottam a tüzet, és az arborétumot céloztam meg, mint majdnem biztos pontot. Amikor elértem, akkor inkább hazasétáltam/buszoztam, mert egy téli arborétum nem olyan izgalmas.

            Itthon fürödtem meg borotválkoztam, és skájpoltam Anyuékkal, csak állandóan megszakadt a vonal. De azért jó volt már! Utána ettem, és egy rövidebb koligyűlés után megnéztük a Vektort. Mivel a kirándulás nem szívott le annyira, a film után Judittal még elmentünk Gusztiék után egy házibuliba, de mire odaértünk semmi sör nem maradt, így kb. 10-15 perc után haza is jöttünk. Hogy szó ne érje a ház elejét, még ittunk egy kis bort, majd elmentünk aludni, mert már kettő felé jár.