tomika a nagyvilágban

 Nem a mai volt a legjobb nap mióta itt vagyok. Kezdődött ott, hogy a tegnap esti fergetegparti után megint rosszakat álmodtam, és 12-kor keltem, mert csak délután volt órám. 12-kor bekapcsoltam a gépet, ami elromlott, és nem volt hajlandó felállni, hiába hívtam ide a házban megtalálható informatikusok többségét. Szerencsére nem ment tönkre teljesen, és egy újratelepítés segített rajta, de az sok vesződség és pepecselés, amihez semmi kedvem nem volt. Főleg hogy 2-re mentem el a contextual theology-ra. Odaértem, ültem másodmagammal a teremben, és nem történt semmi, majd a laptopozós fiú kiderítette végül, hogy az óra holnap délután lesz. Ez egy kicsivel még jobban lehangolt, mert holnap délután amúgy is lesz két filozófiám, és bár nem ütköznek, de rohanhatok a filozófiáról át ide, erről meg le a fenébe kungfuzni. Aránytalanul vannak eloszolva a tanegységeim, az a nagy baj...

            Így, rosszkedvűen kószáltam a városban, felhívtam Esztit, aki szintén kószált, csak nem rosszkedvűen. Vásárolt, találkoztunk, és hazafelé én is vásároltam. Egy Sennheiser fülhallgatót, meg párizsit a match-ban. Ezektől kicsit jobb kedvem lett.

            Itthon folytattam a babrálást a gépen, sikerült mindent helyreállítani, és egy picit segítettem a többieknek rakottkrumplit főzni. Ettünk, és én gépeztem tovább, Eszti, Rita, Judit, Guszti és Csabi pedig elmentek sportolni. 8-tól Imádkoztam Józsival és a teológus Csabával, utána pedig megnéztük a Die Hard-ot. A vége felé megjöttek a többiek is a mozgásból, kicsit ettünk, beszélgettünk, és már megy is mindenki lefeküdni. Ők fáradtak, mert sportoltak ezer féle dolgot, én beteg vagyok még kicsit, tüsszögök, meg minden bajom van.

            Amúgy ma esett a hó, de nem csináltam képet a havas Leuvenről, mert annyi nem esett, hogy látványos lenne. Viszont ez az öt centi a buszközlekedést félig megbénította, úgy hallottam!