Ma úgy fél kettőig aludtam a tegnapi hosszúra nyúlt este után. Nem szeretem így elbökni a délelőttjeim, ezért nem voltam teljesen boldog. Meg teljesen be voltam rekedve, mert tegnap a villa ernestóban erősen hangos volt a zene, és fennhangon kellett beszélni, hogy megértsük egymást. Szóval így indult a reggelem, de legalább a gépem ma nem halt meg. Összekaptam magam, és elmentem vásárolni, ami kicsit hosszú volt, mert három boltban vásároltam, mindenhol a legolcsóbbat. De szereztem magamnak egy Parker tollat, mert az az egy toll amit kihoztam, az kritikán aluli, nem működik igazán. Meg vettem elemet is, majd az utcán is tudom hallgatni a szupi fejhallgatómat, ha elmegyek sétálni.
Így alakult tehát a vásárlás. Itthon talán ettem valamit, de ebben nem vagyok biztos. Délután lett, és beültem a portás-szobába, gépezni; levelet írni haza, meg csetelni kicsit. Közben mostam is, majd átmentem a nappaliba tanulni a pedagógiát. Nem izgalmas.
Amikor megjöttek Gusztiék az órájukról, akkor elkezdtünk főzni. Királyi vacsorát terveztünk, a rizsből amit a pincében találtam a polcomon (az egy baj, hogy 2009. február 13-án járt le. Szülinapos rizs!), krumpliból, és rántottsajtból. Hozzá desszertnek gyümölcssaláta, amit sörrel öntöttünk föl. Vacsorakészítés közben én átmentem imádkozni Józsiékkal, így mire visszaértem, Guszti megterített, hogy a vacsora tényleg úri legyen. A vacsora végül viccesebb lett, mint úri; a rizsát mindketten visszatettük, mert bár nem vagyunk annyira finnyásak, de ilyen rosszat még nem ettünk. A krumpli megszikkadt amíg én imádkoztam, a rántottsajt pedig egyszerűen kritikán aluli volt, ilyen pocsék rosszat még nem ettünk. A desszertnek szánt gyümölcs-salátából a gyümölcs finom volt, de a sör, amivel leöntöttük, az ihatatlan lett, ezért hozzákevertük a rizshez, hogy így mint jó barátokat, együtt adjuk át őket az enyészetnek. A mosogatás után én beültem a nappaliba Keresztapát nézni, Guszti meg a lányok elmentek bulizni, nekem se kedvem nem volt, meg meg is vagyok fázva kicsit, nem volna most üdvös. És így végre egyszer van esélyem, hogy éjjel egy előtt lefeküdjek! Szóval hajrá!
