tomika a nagyvilágban

Ma úgy fél kettőig aludtam a tegnapi hosszúra nyúlt este után. Nem szeretem így elbökni a délelőttjeim, ezért nem voltam teljesen boldog. Meg teljesen be voltam rekedve, mert tegnap a villa ernestóban erősen hangos volt a zene, és fennhangon kellett beszélni, hogy megértsük egymást. Szóval így indult a reggelem, de legalább a gépem ma nem halt meg. Összekaptam magam, és elmentem vásárolni, ami kicsit hosszú volt, mert három boltban vásároltam, mindenhol a legolcsóbbat. De szereztem magamnak egy Parker tollat, mert az az egy toll amit kihoztam, az kritikán aluli, nem működik igazán. Meg vettem elemet is, majd az utcán is tudom hallgatni a szupi fejhallgatómat, ha elmegyek sétálni.

            Így alakult tehát a vásárlás. Itthon talán ettem valamit, de ebben nem vagyok biztos. Délután lett, és beültem a portás-szobába, gépezni; levelet írni haza, meg csetelni kicsit. Közben mostam is, majd átmentem a nappaliba tanulni a pedagógiát. Nem izgalmas.

Amikor megjöttek Gusztiék az órájukról, akkor elkezdtünk főzni. Királyi vacsorát terveztünk, a rizsből amit a pincében találtam a polcomon (az egy baj, hogy 2009. február 13-án járt le. Szülinapos rizs!), krumpliból, és rántottsajtból. Hozzá desszertnek gyümölcssaláta, amit sörrel öntöttünk föl. Vacsorakészítés közben én átmentem imádkozni Józsiékkal, így mire visszaértem, Guszti megterített, hogy a vacsora tényleg úri legyen. A vacsora végül viccesebb lett, mint úri; a rizsát mindketten visszatettük, mert bár nem vagyunk annyira finnyásak, de ilyen rosszat még nem ettünk. A krumpli megszikkadt amíg én imádkoztam, a rántottsajt pedig egyszerűen kritikán aluli volt, ilyen pocsék rosszat még nem ettünk. A desszertnek szánt gyümölcs-salátából a gyümölcs finom volt, de a sör, amivel leöntöttük, az ihatatlan lett, ezért hozzákevertük a rizshez, hogy így mint jó barátokat, együtt adjuk át őket az enyészetnek. A mosogatás után én beültem a nappaliba Keresztapát nézni, Guszti meg a lányok elmentek bulizni, nekem se kedvem nem volt, meg meg is vagyok fázva kicsit, nem volna most üdvös. És így végre egyszer van esélyem, hogy éjjel egy előtt lefeküdjek! Szóval hajrá!

Ma sikerült ügyesen fölkelnem, tusoltam-reggeliztem, és Esztivel elmentünk az orosz filozófia című órára. Egy alighanem orosz származású férfi tartotta, aki igen érdekes akcentussal igen érdekes dolgokról beszélt. Próbáltam kérdezni, de az ő válasza nem volt meggyőző, meg beleszólt az utolsó padból egy elborult amerikai filozófus-fiú is, akinek szintén tűrhetetlen kiejtése volt, ezért nem is forszíroztam tovább, miért tartom hülyeségnek amit a neoplatonisták mondtak.

            Ez után volt egy óra szünet, hazajöttem, és összepakoltam. Meg talán ettem is valamit. Visszamentem a Filozófia tanszékre, meghallgatni a Philosophy og God című órát, amin ott volt Eszti is, illetve eljött Gábor is, akit én még nem láttam a kollégium falain kívül. Óra előtt kicsit beszélgetett velem az előző órán megismert amerikai fiú a korábban felvetett problémámról, de mivel nem értettem amit mondott, a szokásos mosolygós-bólogatós technikát alkalmaztam. Úgy érzem, nagy egyetértésben és kölcsönös megbecsülésben váltunk el. Az óra azonban elmaradt, mert a világhírű professzor az Államokban van, a titkárnője meg nem ért ide a nagy hóra való tekintettel. Ez kicsit elvette a kedvem megint az élettől, de kesergés helyett inkább hazajöttem.

            4-re átmentem a Teológiára, a Contextual theology fantázianévre hallgató órámra. Ez maradt el tegnap. Ettől az órától vártam a legtöbbet, és így, egy alkalom után azt hiszem már kijelenthetem, hogy nem fogok csalódni, tényleg hihetetlen színvonalas, normális óra. Csak kicsit sokáig húzódott, mert a tanár úr szeret anekdotázni, ill. csoportokra kellett oszolnunk, és a mi csoportunk már megalakult; vagyunk benne egyelőre négyen, egy filippínó nővér, egy tanzániai és egy lengyel civil, meg én. Majd kell még egy ember.

            Amikor végre a csoportosdit is megbeszéltük, átsiettem a sportcentrumba a kungfu-edzésre, amiről késtem vagy 45 percet, mert elhúzódott az óra. De az edzés így is nagyon jó volt, élveztem, eljött Csabán kívül Guszti és Rita is, nekik is tetszett, ami külön jó! Edzés után még kicsit bindzsiztem ott, majd tusoltam és hazajöttem. Az este kicsit lassabban telt, mint azt terveztük, de így is kellemes volt, míg Eszti fürdött, sminkelt, hajat mosott, meg ki tudja még mit csinált, addig mi páran a konyhában pálinkáztunk, jó hangulatban. Úgy volt, hogy elmegyünk bulizni Esztiékkel, de közben az is bejátszott, hogy (a teológus) Csaba meg akart nekünk mutatni egy hangulatos kocsmát. Végül éjfél körül sikerült elindulni, Eszti és Zsófi mentek valahova bulizni, Csaba Guszti meg én pedig még elmentünk a Villa Ernesto kocsmába, ahol nem olcsó a sör, de annál finomabb, és jó zene szól. Így beszélgettünk kb. 3-ig, amikor már-már kitettek minket, merthogy zárni szerettek volna. Összeszedtük a cuccunkat, meg két szebb sörös-poharat, és eljöttünk hát, ha ennyire küldtek minket. Valamikor hazaértünk, még ettünk és boroztunk valamennyit, a lényeg a lényegben, hogy 5-kor sikerült ágyba kerülni. Jó este volt ez!

 Nem a mai volt a legjobb nap mióta itt vagyok. Kezdődött ott, hogy a tegnap esti fergetegparti után megint rosszakat álmodtam, és 12-kor keltem, mert csak délután volt órám. 12-kor bekapcsoltam a gépet, ami elromlott, és nem volt hajlandó felállni, hiába hívtam ide a házban megtalálható informatikusok többségét. Szerencsére nem ment tönkre teljesen, és egy újratelepítés segített rajta, de az sok vesződség és pepecselés, amihez semmi kedvem nem volt. Főleg hogy 2-re mentem el a contextual theology-ra. Odaértem, ültem másodmagammal a teremben, és nem történt semmi, majd a laptopozós fiú kiderítette végül, hogy az óra holnap délután lesz. Ez egy kicsivel még jobban lehangolt, mert holnap délután amúgy is lesz két filozófiám, és bár nem ütköznek, de rohanhatok a filozófiáról át ide, erről meg le a fenébe kungfuzni. Aránytalanul vannak eloszolva a tanegységeim, az a nagy baj...

            Így, rosszkedvűen kószáltam a városban, felhívtam Esztit, aki szintén kószált, csak nem rosszkedvűen. Vásárolt, találkoztunk, és hazafelé én is vásároltam. Egy Sennheiser fülhallgatót, meg párizsit a match-ban. Ezektől kicsit jobb kedvem lett.

            Itthon folytattam a babrálást a gépen, sikerült mindent helyreállítani, és egy picit segítettem a többieknek rakottkrumplit főzni. Ettünk, és én gépeztem tovább, Eszti, Rita, Judit, Guszti és Csabi pedig elmentek sportolni. 8-tól Imádkoztam Józsival és a teológus Csabával, utána pedig megnéztük a Die Hard-ot. A vége felé megjöttek a többiek is a mozgásból, kicsit ettünk, beszélgettünk, és már megy is mindenki lefeküdni. Ők fáradtak, mert sportoltak ezer féle dolgot, én beteg vagyok még kicsit, tüsszögök, meg minden bajom van.

            Amúgy ma esett a hó, de nem csináltam képet a havas Leuvenről, mert annyi nem esett, hogy látványos lenne. Viszont ez az öt centi a buszközlekedést félig megbénította, úgy hallottam!

Előirat; rájöttem, hogy képek nélkül ez igen egyhangú így, szóval itt van egy bogaras kép a könyvtáras térről, mert szép színes!

Felemás nap volt a mai, nem tudom, milyen a mérleg összességében. Pont elég alvás után reggeliztem, és elmentem Esztivel a miszticizmus órára, ami nagyon jó volt. Hamarabb vége lett, ezért hazajöttünk, és ebédeltünk, majd visszamentünk a Buddhizmus órára. Ez egy nagyon kicsi, és agyonzsúfolt teremben volt. A követelményeken kívül nem mondott semmi újat a férfi, ill. az óra második felében levetített egy Buddha-élete filmet, amin rendesen elaludtam, mert bemelegítettük a termet annyira mi, a sok emberek, hogy meditáció-közeli hangulat lett. Engem legalábbis hasonló fogott el, és Sidharta aszketikus kalandjai után nem bírtam tovább.

            A Buddhizmus óra pozitív hozadéka, hogy találkoztam Országh Judittal, aki még amíg otthon voltam, igazgatta a kinti ügyeim, pl. neki köszönhetem a szállásom. Most meg megmutatta, hol kell felvegyem a tárgyaim. Ez kedves volt tőle, de túl sok volt az új információ mára. Hazajöttem, ettem kicsit a sok fáradtságra, majd Csabával lementünk a sport-izébe a kungfu edzésre. Kicsit késve beálltunk, de ezt leszámítva nagyon jó volt, rettentően tetszett. Tanultam egy kis sáskát, valami alapforma felét, de nagyon jó, hasonlít a stílus az otthonihoz. Végre kungfuztam, ez nagyon feldobott. Utána kicsit gyúrtunk, de épp hogy csak, majd hazajöttünk. Egy hosszabb vacsora után még beszélgettem Boronkai Józsival a teológia mai állásáról, söröztünk egyet a pincében, és fél 12-körül elindultunk a leuveni éjszakába be. Az olasz lányok hívtak minket, hogy a 7 oaks vagy mi bárban vannak, hát utánuk mentünk. Kicsit később Eszti is csatlakozott, hozta a flemmish buddy-ját is, aki szerintem végig rettentő feszélyezetten táncolt. Én is, de én legalább titkoltam azzal, hogy mosolyogtam közben. Mindegy éjféltől kettőig táncoltunk, közben drága 2,5 decis söröket ittunk, ekkor jött ez az idő, hogy hazainduljak, mert partidrog, vagy egyéb pszichoaktív szer nélkül ezt nem lehet bírni. Rettentő unalmas, nem volt őszinte a mosolyom, na.

            De a kungfuedzés jó volt, és mire hazaértem, Bori küldött vicceset: http://blog.gondocs.hu/2010/02/kolyoksarok.html. Összességében azért vidáman fekszem le, hiába volt annyira ratyi a buddhizmus óra meg az esti buli, volt ami felderítsen!

A mai nap kicsit szétfolyt. Kezdődött ott, hogy 11-kor keltem, és akkor reggeliztem Esztivel. Közben Józsitól megtudtam, hogy hétfőn nincs bent Rita Dehaes, az erasmus-koordinátorom a suliban, ezért úgy döntöttem, hogy be sem megyek. Reggeli után vásároltam ennit. Szerettem volna venni egy fejhallgatót is, hogy normálisan hallgathassam a zenét, de nem sikerült, mert zárva volt a Sony-bolt. Itthon csak tettem-vettem, nem csináltam igazán semmi érdemrevalót. Úgy volt, hogy koradélután lemegyünk páran sétálni meg sportolni, de ez kitolódott 5-re, addig megint csak lézengtem. Meg órarendet állítgattam össze, fölmászkáltam a tetőre skájpolni, meg ilyenek. 5-körül végre tényleg elmentünk, de se Esztinek, se Gusztinak nem volt kedve semmit mozogni, nem tudom, hogy akkor végülis miért jöttek le. Rita még csinált volna valamit, de így hogy 4-ből kettő megadta magát, így halott volt az ügy. Én maradtam, futottam 20 percet, és gyúrtam.

            Hazajőve beültem még az imára, ez jó volt, ezután kezdődött csak a kálvária. Mosni akartam, ezt kicsit nehéz volt beprogramozni, de azt hittük sikerült. 72 percet kellett várni, amikor lementem, hogy már biztos kész van, akkor derült ki, hogy nem, mert valami elromlott egy korábbi használó miatt, kiömlött egy csomó víz, és Józsi utasítására elkezdhettem a ruháimmal egy teljesen új programot. Ez még 60 perc mosást jelent, utána nem tudom mennyi szárítás fog következni, nem vagyok vidám. Várok, hogy lejárjon az idő. Közben az is kiderült, hogy a nettel nagyon rosszul állunk, kevés van február 18-ig pár gigával kell kihúzza az egész ház, mert itt ilyen korlátozott ez is. Ebben az országban minden ennyire ostoba ótvar fölösleges szabályok szerint működik, az internettől kezdve a „bevándorlásügyön” át addig, hogy milyen fattyú KRESz-szabályok vannak. Ez az intézményi oldala, az emberekben meg amiatt csalódok folyamatosan, hogy minden bicikli le van lakva, el van használva, rossz állapotú rozsdás szar az összes. Nem becsülnek meg itt semmit, és a legrosszabb, hogy egy helyen sem adnak fél-literes sört (csak az ír pubban 4 euróért…)…

 Ma sikerült korán kelnünk, csomagolni szendvicseket, és elérni a 8 órás találkozót az international office-nál. Találkoztunk az olasz lányokkal, felszálltunk a buszokra, ahol amint elindultunk, szinte mind elaludtunk. Másfél óra múlva Bruges-ben ébredtünk, ahol először egy idegenvezetéssel mentünk végig a városon. Megmutattak mindent, így pl. bejutottunk a szent vér bazilikába, és Csabával megnéztük magát a szent Vért is, ami a legenda szerint Krisztus megalvadt vére. A sightseeing után leválva öten (Alessandra, Anna, Guszti, Csaba) ebédeltünk egy gyorsétteremben (saját szendvicseket), pihentünk, és csatlakoztunk újfent egy nagyobb csoporthoz, akik elmentünk a Fine Art Gallerybe. Itt megint idegenvezettek bennünket, és sok primitív flamand festő műveit néztük meg. Én végig abban a reményben választottam ezt a múzeumot, hogy itt majd láthatok Bosch képeket (mert az internet tegnap ezt írta, hogy ti. itt vannak kiállítva), de nem voltak. Emiatt rettentő mérges voltam (főleg amikor este kiderült, hogy a másik múzeumban volt a keresett kép, ahova a másik csoport ment. Ekkor rengeteg sehova nem illő gondolat futott át az agyamon, amiket elsőre szavakba sem tudtam volna önteni. Nem láttam Bosch Utolsó ítéletét, mert rossz múzeumba mentem. Mint egy rossz álom.).

            A múzeum után megint szabadok voltunk, ezért Csabával megkerestünk olyan helyeket, mint a város keleti részén álló szélmalmok, vagy az In Bruges c. filmből ismert Raamstraat 17 (ami nem is úgy néz ki, mint a filmben – lásd a fotókon). Visszamentünk a buszhoz, útközben fölszedtük Gusztiékat, és hazafelé újra édesen aludtunk, mert sokat járkáltunk napközben. Leuvenben megkerestük a csirkést, aki étel helyett a számát adta meg, hazajöttünk, és sütöttünk magunknak vacsorát. Én odaadtam egy filmet Józsiéknak, skájpoltam haza, és Gusztival meg Esztivel (aki itthon unatkozott egész nap, ill. filmet nézett, ill. próbált lerázni egy francia-arab udvarlót) iszogattunk a pincében. Megpróbáltunk kimozdulni, de hamar erőt vett rajtunk a fáradtság, és végül nem ültünk be sehova, hanem hazajöttünk lefeküdni.

az elmúlt napok képei vicces kommentekkel megtalálhatók itt:

http://picasaweb.google.com/szappancs

Ma valamiért megpróbáltunk korán kelni, de ez különböző okok miatt mindőnknek nehezebben sikerült a normálisnál. Reggeliztünk, ami végül is csak azért tartott kicsit több mint egy órát, mert Guszti ilyen lassan evett meg egy egyszerű szendvicset. Minden estre megreggeliztünk, és elmentünk Eszterrel és Gusztival vásárolni, míg a többiek jópáran (Kinga, Solt, Csabi) az antwerpeni kiránduláson koptatták a bütyköst. Mi vettünk sört, ill. mindenfélét az Aldiban, és hazahoztuk.

            Egy sör után Guszti elment a Pangeába az olasz barátnőivel pangani, én pedig Eszterrel vásárolgatni. Egy DM jellegű, kimondhatatlan nevű boltban vettünk pár ezt-azt, majd keresgéltünk ruhákat, de ebben a városban egy zakó sem jó rám. Mind vagy bő, vagy kicsi a válla. Egy ideig sétálgattunk, majd csatlakoztunk Gusztihoz, aki az olasz lányok (Anna, Kirila/?/ és Alexandra) társaságában már a harmadik kávéjával próbálta csillapítani égető másnaposságát. Egy ideig beszélgettünk, de mindenki rettentő fáradt volt. Indulni készültünk, amikor megérkezett Luic, a francia PHD-hallgató, aki teljesen őrült. Vele kicsit pingpongoztak még, aztán tényleg elindultunk. (Na ő kölcsönzött egy olyan tyúkkergetőt, agyváltós holland rettenet, kipróbáltam, és rájöttem, hogy egy ilyent mindenképp veszek, amíg itt vagyok!) Először azt hittem, hazamegyünk, majd kiderült, hogy mivel mind éhesek vagyunk, keresünk egy helyet, ahol ehetünk. Vagy egy órát sétáltunk (közben Eszter lecsatlakozott, mert randevúja volt a szerb udvarlójával), mire Luic elvitt minket egy helyre, ahol 4-5 euróért kaptunk egy fél csirkét, megsütve, kenyérrel, meg a már megszokott apró stella sörrel. Igazi jó lakoma volt! Utána azt hittem, hogy hazajövünk, de Luic átvitt minket egy kubai salsa-bárba, ahol igen drága koktélokat mértek. Itt már nem maradtunk olyan sokáig, mert időre haza szerettünk volna érni.

            Itthon Kingával és Solttal becsatlakoztunk Boronkai Józsihoz (gr. kat. diakónus, a koli igazgatóhelyettese) egy szombat esti görög rítusú vecsernyére, ami szokatlan volt, de nagyon jó. Ezután a koli nagyja megnéztük az In Bruges c. filmet, a holnapi utazásra való ráhangolódás céljából. Sikerült ráhangolódni! Most pedig lefekvés, mert holnap még szendvicseket kell csomagolni, és hasonlók…

Ma kicsit elaludtam (a 9.45-ös harangjáték keltett, egyre cikibb), a többiek már vártak, szóval összeszedtem magam, és elmentünk a városházára a tartózkodási engedélyeinket megvalósítani. Lenyűgöző a belga bürokrácia, igaziból fogalmunk sincs, minek mindenre ennyi szabály. Ugyan úgy, mint a kresz; biciklis nem közlekedhet járdán, csak bicikliúton és úttesten, stb. Magyarország miért működik sokkal jobban kevesebb, vagy be nem tartott szabályokkal?

            A városházázás után vettünk magunknak belga telefont, aki akar fel tud hívni rajta, a száma: 0032 484 673352. Meg vettünk még valamit, de arra nem emlékszem (az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt 6-án este írom). Hazajöttünk, ettünk, és megteszteltük a csodás vadi-friss telefonjaink. A többiek elmentek valami soprtdélutánra, amiben én nem éreztem magam érdekeltnek, ezért lightolgattam itthon. Később Csabival utánuk mentünk, közben felfedeztük a kampuszhoz tartozó hatalmas park némely részét, és beültünk sörözni a többiekhez, akik addig röplabdáztak (Guszti megsérült, és beleszeretett egy szlovák lányba). Én még szerettem volna gyúrni, de nem ment, mert mindenki fáradt volt, így inkább hazajöttünk. Főztünk ebédet (este 8-kor), és miután kiöltöztünk, elmentünk a Pangeába az International partira, ami ugyan olyan ivást jelent, mint eddig, csak itt szedtek „belépőt” haiti javára, ill. a sörivással is őket támogattuk. Volt zene, tánc és minden jóféle mulatság, meg móka-kacagás, ill. megint annyi nemzetiséggel ismerkedtem meg, hogy nem lehet őket számba venni. Ezt kb. éjjel egyig bírtam, és amikor betette a DJ a Gangsters Paradise c. méltán elfeledett számot, akkor úgy éreztem, számomra itt vége a bulinak, és hazabindzsiztem.

Ma is a 8.45-ös harangjáték keltett, aminek nem örültem ’teljes szívemből’, mert 7.15-kor szerettem volna kelni. A be nem tervezett időeltolódás ellenére elmentem a hivatalokba, és meglepően hamar sikerült elintézni minden iratot, amit tegnap nem. Bár az egyik régebb óta itt-lakó fiúnak igazat kell adni; a belga bürokrácia tényleg rosszabb, mint a magyar!

            Az irodázás után csatlakoztam a többiekhez, akik addigra meghallgattak rendőrségi előadástól kezdve mindent. Az University Hall-ban volt nagy eligazítás, meg kirakodóvásár, ahol csomó ingyen narancslét lehetett inni, meg rengeteg papírt szerezni arról, hogy milyen lehetőségeink lesznek a kövi félévben (sport, zene, sörgyárlátogatás, stb.). Ezt megunva elmentünk a városházára, ahol tépünk sorszámot, de csak utána derült ki, hogy nincs meg mégsem minden szükséges dokumentumunk. Egy ideig néztük, hogy a feketékkel miért olyan gyors vajon az ügyintézés, de nem jutottunk biztos végkövetkeztetésre. Otthagytuk a városházát, hogy készítsünk például fényképeket, ahol buktam 6 eurót, mert nem működött rendeltetésszerűen az automata. Ettünk, majd csatlakoztunk egy Pangaeától induló városnézős sétához, ahol nem a különösebb nevezetességeket mutatták meg, hanem az olyan lényeges dolgokat, hogy hol lehet olcsón inni, meg fénymásolni. Így is hosszabb volt mint érdekes. Viszont láttam egy gyönyörű Cannodale biciklit, végre, az első tisztességes országúti a városban, ami nem idősebb mint én, és nincs elhanyagolva!

            A városnézés közben összehaverkodtunk hongkongiakkal (mennyire hasznos a csan-buddhista táskám?!), meg teáztunk velük meg olaszokkal, meg ezer egyéb nemzetiséggel, majd sajnos beültünk egy leuven-története előadásra, ami rettenetes volt, többnyire aludtunk.

            Utána Eszterrel (Károlis szabadbölcsész lány a koliból) kerestünk boltot, de először nem találtunk, aztán be volt zárva. Fáradtak és éhesek voltunk, mire visszaértünk, és itthon alig tudtunk enni, Havas atya (kegyesrendi) máris ránkmisézett, hogy legyen jó a félévünk. Aztán volt koli-gyűléses eligazításos geathering, ami után még ettünk meg pálinkáztunk kicsit.

            Néha sütött a nap, és már biztos, hogy Belgium fölött is kék az ég, csak ez viszonylag ritkán látszik…

            És van egy tűre szúrt légy az egyik téren, de ezt még nem sikerült lefotóznom, mindig elnapoltam valamiért, pedig tényleg király!

Nem aludtam ki magam, és az álmaim is hagytak némi kívánnivalót maguk után, de ébredés után tusoltam, és az kicsit lelket öntött belém. A töpörtyű reggelire még egy kicsit. Aztán elindultunk a kolis cimborákkal ügyeket intézni, innentől kezdődött a keresztút. Sokat álltunk sorba, majd amíg ők álltak a sorba elmentem az erasmus koordinátoromhoz, mert nincs meg egy papírom. Elküldött az utca túlvégée, hogy holnap ott be tudom szerezni, ma már nem. Visszamentem, a többiekre bezárták az ajtót az irodában, de egy újfent megismert ITK-ssal belógtunk a kijáraton. Az ő tanácsára hiányzó papírral végigvártuk a sort (ez 2,5 óra volt), majd a lány kedvesen elküldött, hogy a hiányzó papír nélkül nem tehet semmit. Kicsit mérges voltam a fiúra, aki (talán emiatt) gyorsan el is ment.

            Hazajőve nem volt sok időm enni, mert mentünk is a kolisokkal a valahova flamand órára. Nem nyűgözött le, bár két kétségkívül lelkes flamand lány próbálta megtanítani nekünk, hogy kérjünk nagy hosszú fehér kenyeret a boltban. Utána átmentünk a Pangeaeába, ami afféle közösségi hely, ahova bárki bemehet, beszélgethet, vehet sört, meg ilyenek. Az első sört mi most ingyen kaptuk, ill. vehettünk spagettit, ami annyira nem volt finom. Viszont ez volt az ismerkedés első durvább dózisa, próbáltunk mi magyarok minél kevesebbet együtt lógni, és külföldiekkel cimbizni. Ez olyan jól ment, hogy már nem tudom összeszámolni, hány nemzetiséggel ismerkedtem meg. Viszont újdonság az is, hogy az agyam idegennyelv-kapacitása még nem túl nagy, mert pár óra angolozás után egyszer csak megadja magát, és már nem értem, amit mondanak, csak mosolygok, és bólogatok. De ez megy, otthon is gyakran csinálom ezt. Végül azonban eljöttem, mert fáradtság van.

            Ma viszont jó volt az idő, nem esett, és közepesen meleg is volt!

A dátummal ellentétben az utazás már február elsején elkezdődött, vagyis másfél hét lázas szervezkedés és búcsúzkodás után feltettek a buszra, és elindultam Leuven felé. 19 óra buszozás után Brüsszelből átjöttem vonattal, és kis kavarás után megtaláltam a magyar kollégiumot. Az eligazítás után elfoglaltam a szobám, és a kollégium többi lakójával elmentünk sétálni, meg enni. Jót ettünk, és sétálni a belga esőben meg páratlan élmény, főleg egy ilyen neocopfposztpaladrián stílusú kis makett-városkában.

Első benyomások röviden;

• Esős az idő
• Nem tudnak magyarul az emberek
• Az egyiptomi gyrosos szereti a magyarokat (az orosz maffia elől menekült ide Budapestről)
• A biciklik retkes rosszak (csak buta és csúnya holland biciklik -"tyúkkergetők" Benő/-, névtelen vackok. Se egy Puch, se egy Bianchi, még Peguot sincs.)
• A szállás: egy ágy, egy asztal, egy polc, egy páncél-szekrény, meg egy csap, amiből nem jön a melegvíz, ha 5 percig folyatom se, meg éjjeliszekrény, és nincs kilátás. De összességében kielégítő!

Délután tehát ettünk, mászkáltunk, beszélgettünk, sok segítséget kapok az ITK-soktól, mert nekem semmi levél, se ilyesmi nem jutott, még térképem sincs. Kipakoltam, bepakoltam, és vacsoráztunk. Este volt ima, meg egy régóta itt élő lány búcsúztatása, ennek megünneplésére megnéztük Az ötödik pecsétet (jó volt, bár nem az a tipikus parti-film), majd volt még valami vetítés, de én inkább följöttem íméleket rendezni, meg ilyeneket. Egyelőre ennyi az első nap.

U.i.: lesznek képek is, ha rájövök, hogy működik a picasa!